Csak úgy néha..

Budapest 2011.06.03. belváros

.. azt hiszem, nem fogsz haragudni, ha megírom..

…hosszasan beszélgettem vele. Nem mintha olyan nagy támaszt tudnék neki nyújtani, vagy ilyenek, mert igazából fogalmam sincs, mit mondhattam volna. Meg aztán nem is ismertem, hogy ennyire mélyen belelássak a helyzetébe. De, ..úgy tűnt neki elég, ha elmondhatja valakinek.

Nos hát arról van szó, hogy ..mondta -egy kávéházban ültünk, megpróbált halkan beszélni, izgatottsága ellenére, de a tányér és pohárcsörömpölések néha elnyomták a hangját,.-hogy el kell felejtenem Őt-és folytatta.-de nagyon nehéz lesz.

Azt mondta, úgy érzi, mintha a lelke egy darabja kiszakadt volna a testéből, és most nem lenne egy egész. Erre nem nagyon tudtam mit mondani, szerintem tanácsot adni valakinek igen veszélyes dolog, hisz mindannyian magunkból indulunk ki.

-Az elején nem tudtam aludni. Lementem és hajnalig járkáltam az utcákon, fogalmam sincs merre jártam. Az utcák egyhangúnak tűntek. Próbáltam felejteni. Másra gondolni.Kis zöld tablettákat szedtem..akkor aludtam. Álmodtam is. Róla. Nem kellett volna, hogy elaludjak. Sírva ébredtem, de..aztán már nem volt kedvem sírni sem.

-Azt mondtam, felhívhatott volna,..ha nem is engem de valakit. –Nem jutott eszembe. Annyira magamba zuhantam, -mondta és rágyújtott egy cigarettára.-Talán hetek is elteltek úgy, hogy nem adtam hírt magamról. El akartam tűnni a világ elől. Nem sikerült.-szünetett tartott, megpróbált mosolyt erőltetni az arcára. Kifújta a füstöt.

-Kísértenek a mozdulatai..néha azon kapom magam, hogy úgy mosolygok, úgy gesztikulálok, mint Ő. Azt hiszem, még nem engedtem el teljesen. Fájnak a mozdulataim, és a mosolyom. Ragaszkodom hozzájuk.

Figyeltem, hogy tekintete egyre szomorúbb lett. Arra gondoltam, hogy ha valakit tényleg ennyire megszeretünk, hogyan tudjuk elfogadni, hogy nincs többé a számunkra?

-Most a könyvek tartják bennem a lelket. Muszáj olvasnom őket, hogy ne gondoljak Rá. Ha tudnád..mániákusan veszem őket. –És ez segít? Úgyértem..bevált..? –Eddig be. Rettegek mi lesz, ha elfogynak a könyvek. Valami mindig kelleni fog.

Annyira hittem magukban, benne, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy ez másképp is lehet.

Egyik nap, teljesen elvesztem. Csak feküdtem otthon és felhívtam..persze nem vette fel. Órákon át hallgattam a kis búgó hangot. Aztán foglalt, lett és én újra tárcsáztam, és vártam. Percekig, órákig nem tudom.

És akkor jöttek az email-ek..a levelek, amik sorra visszajöttek felbontatlanul. Szegény postásunk már szánakozva nézett rám, de nem törődtem vele. Végül is mi köze hozzá..? Postára adtam vagy húsz levelet, és mind felbontatlanul jött vissza..el tudod ez képzelni? Mintha csak, saját magammal leveleztem volna.

Aztán megkérdeztem, mi volt az oka, hogy szakítottak.

Nem szakítottunk..-a hangja nyugodt volt,rám nézett, majd folytatta. -meghalt, számomra legalábbis.

Hogyan is keressük a boldogságunkat..?

Az ember önző.Az emberek önzők, én önző vagyok, te önző vagy.

Tudatosan, vagy tudat alatt olyan kapcsolatot keresünk magunknak, ahol önmagunk tudunk lenni.Nem kell felvennünk más tulajdonságokat más személyiséget, hogy elfogadjanak minket.
Akkor vagyunk a legboldogabbak, ha önmagunk lehetünk, így olyan személyt választunk ahol ezt megtehetjük.Mivel a párunk pont ezt szereti majd meg bennünk, hogy olyanok vagyunk amilyenek, ez motivál, ösztönöz és inspirál minket, hogy még jobban kiteljesedjünk.S ha még jobban kiteljesedünk annál jobban fog szeretni minket.Ez ördögi kör.Így égünk majd 100% os lángon.
Akkor valóban önzők vagyunk? Hisz olyan embert keresünk aki mellett önmaguk leszünk ami nekünk jó, mert annál boldogabbak leszünk.Akkor csak arra kell valaki, hogy mi boldogak legyünk? És csak másodsorban fontos az , hogy a társunkat boldoggá tegyük?

Kedves gyerekek.,.tudjátok mi lesz az ebihalból?

-Békaaa...
-És a békából, tudjátok..hogy mi lesz?..Hát királyfi az biztos nem!

Romantikus mese, nem csak csajoknak..de ők tanulnak belőle a legtöbbet.
Szerelmi háromszögekből nehéz kikerülni, pláne, ha az egyik csücske egyoldalú.És mégis, vannak olyan egyedek, akik bár első ránézésre értelmesnek tűnnek, mégis ragaszkodnak megszerzett pozíciójukhoz.Arra gondolok, hogy szeretői viszonyt töltenek be..de minek?Mert feljebb ez életben nem fognak jutni,arra "tartják" őket, hogy csettintésre pattanjanak ágyba, tegyék a dolgukat, és menjenek haza.Szánni való dolog ez.Elhitetni magunkkal, hogy de..lesz ez még másként is, ha meg mégsem..akkor meg, úgysem tarts semmi örökké , nem igaz?
És akkor..jön valaki,akivel esetleg más is lehetne .. és ők mégis ragaszkodnak ahhoz , hogy pótló szerepet töltsenek be egy látszólag kétszemélyes kapcsolatban.Hm.. ha ló nincs jó a szamár is, erre ez jut eszembe, hisz ha nincs otthon a férj, a barát, a vőlegény..előrántjuk a szekrényből azt akink van.Harmadik félnek nem jó lenni, megalázó, bár úgy tűnik van akit ez nem zavar, sőt kifejezetten el van ezzel a szerepkörrel.De akkor vaj..miért keres magának párt?Vagy alkalmi kapcsolatot pluszban? Akkor az már nem háromszög hanem valami beteges PARAlelogramma. Igazán érdekes kérdés.
Ez valami beteges fetisizmus talán, hogy élvezet harmadikként kullogni valakik után, valaki után, aki sosem lesz a minek, miközben akadna mellénk normális pár is.Talán ezek az emberek azt szeretik, ha alárendelt viszonyban vannak.
Egyszer találkoztam valakivel, aki épp benne volt egy ilyen történetben.Nem értem ,és nem értem azóta sem.Lenne normális barátnője, normális kapcsolata, harmonikus párkapcsolata..és nem.Ő hűen ragaszkodik, az utánfutó szerepéhez, a keményen megszerzett harmadik (!) helyezetthez..ami tán olimpián teljesen jó eredmény..de párkapcsolatban nem valószínű.
Mindenki a maga dönt az életéről ez igaz, addig míg nem érint vele másokat, vagy nem hülyít meg másokat.Befűzni más ember agyát, miközben épp benne vagyunk egy úgynevezett szerelmi háromszögben..nem túl férfias dolog úgy hiszem.Az meg végképp nem, hogy utána elgörbült szájjal, és orcával próbáljuk kimagyarázni és sajnáltatni magunkat, hogy ..azért mi mégsem tehetünk erről, és hogy a körülmények áldozatai vagyunk. Beismerjük, hogy igen hibáztunk,és nem akartunk megbántani másokat, igen klassz dolog..de nem tűnik őszintének..ezek után?(!) Kösz de nem.

ZÉRÓ TOLERANCIA. (ajánlom a sokat tűrőknek)

Zéró tolerancia azoknak, akik.. :
elnyomódnak
tűrnek
türelmesek
visszafogottak
engedelmesek

Mostantól bevezetem a zéró toleranciát.Az életembe.
Ti akkor és ott ahol , és amikor csak akarjátok.
Ami nem tetszik azt nem kell hagyni eltűrni.Jó példa erre a párkapcsolat.Ha teszem azt, megaláznak, vagy tök teljesen hülyének néznek minket..mi a fenének vagyunk még ott?Bemagyarázva magunknak, hogy az élet rózsaszín és vattacukor illatú?.. Régen én is benne voltam a vattacukor felhőben, de idővel (csekély három év alatt) rájöttem arra, hogy nem kell ezt elfogadni,jobb egyedül ha már választani lehet.Nem fogok eltűrni olyan dolgokat, mert nem is kell, amik nem tetszenek.Annyi minden van még.
Akire nem kell , arra nem várunk.Akire nem kell arra nem számítunk.Akivel nem kell azzal nem számolunk.Időpazarlás.Most vagyok ott, hogy mindjárt öregedtem egy évvel,és nem érek rá erre hogy, még itt türelmes legyek feleslegesen is.Majd máskor.
NŐK...nem feminizmus, nem emancipáció amiről írok..csak jó sokat tűrtök néha.Miért fél mindenki újrakezdeni?Mintha csak egy szem pasiból állna a világ.Az persze nem számít, hogy néha elcsattan egy két há.. sok pofon vagy megalázó mondat..és a magyarázkodás.Ó anyám.Néha komolyan feldühít ez, hogy hallom, csak hallom,..és újra hallom, de változtatni nem tudok mert nem az én életemről van szó.Mindig feldühítem magam.
Használjunk toleranciát akkor ha van értelme, ez igaz is.
Ja ha van értelme.
Elegem van már, én nem fogom alkalmazni.
Vegyük például a mosógépünket..a hócipőm tele van már ezzel is.Eddig türelmes voltam, most ő is megüti a zéró tolerancia szintjét.Ki fogom hajítani az ablakon, méghozzá az EX-pasim imádott POLO-jára.Reggel hogy meg lesz rökönyödve.De nekem elegem van abból, hogy a 90 perces mosási idő, lassan 180 perce tolódik ki,mert kezd bedögleni.Reggel majd,..az ex pasim..felkel..és sokkot kap attól hogy egy Whirpool mosogép telibe találta az imádott Poloja kék motorháztetőjét!
És akkor majd azt mondja:"NA ne bassz fel!" és elájul.A vasgyúró nője majd összekaparja.
Elegem van abból is, hogy várni várni valakire, aki úgysem jön el.Hát akkor ne jöjjön.Hanem menjen..a pics*ba.
Elegem van a tanácsokból,abból, hogy mindenkinek minden bejön..., nekem meg nem.Csináld így. Csináld úgy, ne ne így tuti nem fog sikerülni.Hát de máshogy sem.És ebből is elég.
Továbbá, nem tolerálom többé, a hazugságokat,az utasítgatásokat,az emberi butaságokat,a nesze semmi fogd meg jól dolgokat, a semmitmondó üzeneteket, és mondatokat,a téma terelést, a tutyimutyi emberek-teszetosza megnyilvánulásait.
Asszem ennyi elég lesz.
Kész,vége.Nekem ez a zéró tolerancia.

Megemlékezés.

Szeretnék itt és most megemlékezni Lobéliáról..a mi Lobéliánkról.
Ő köszönöm Istenem , hogy beterelted őlady-ségét a Nagycirkuszba..így külön ismeretekre tehetek szert immáron kb két éve.Dolgok, amiket nem jó összekeverni, bár ő megteszi..
Muréna-Muránó
Chewbacca-Chuvakka
Wasabi-Masabi
Usánka-Husánka
Babetta-Beretta
Reese Witherspoon-Reese Witterpoon
Iris Cream-Írisz krém

ó és még biztosan van amit kihagyta, de most úgy nézem ezek feledésbe merültek.

Na már most..Lobéliát a következő módon kell elképzelni.
A maga nőies formájában besurran az ajtón.Topog, jön jön a nyikorgó csizmájában,és már mondja ..még a kabátját sem veszi le..de mondja és mi már tudjuk..mi történ Szabó családban, mi történt a 21.kerületi lakásban.Mert mindig történik valami.
Szeplős pofijával és kék szemével tartja az előadásokat mindenről ami épp az eszébe jut.
Megfigyelhető egyfajta ragaszkodás Lobélia és az ételhordó doboz (sajtosroló, szendvics, tejföl,) között.

Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy nem célszerű dolog,megpiszkálni a kis műanyag dobozkát míg étel található benne.A Lobéliák erre különösen érzékenyek.Ha ez történik, kétségbeesetten , a doboz keresésére indulnak, és topognak a papucsukkal.Jobb nem túlfeszíteni a húrt, mindent érintetlenül adjunk vissza neki.
Kedvenc eledelük a a tejföl, minden mennyiségben.Ősidőkre vezethető vissza ez a hagyomány náluk, hogy mindenhez tejfölt esznek.Tejfölhöz is.
Töltött paprikával, csak paprika nélkül próbálkozzunk be náluk, mert félő hogy a nyakunkban landol az egész vacsora.
Szeretnek a konyhában tüsténkedni, mindig kiötlenek valamit.Ha nem sikerül, nem keserednek el, tejföllel feljavítják.
Nem árt azt is tudni, hogy egyfajta férfiideálért dobban meg a szívük.Kifejezett kedvencként említeném meg, Dolph Lundgrent aki bár már lassan átesik a hatvanas éveibe, Lobéliánál még mindig kopogtathatna az ajtón.Jelenleg természetesen párkapcsolatban éldegél, és csak legmélyebb álmaiban bukkan fel ez a szőke,marcona ex-akcióhős.(de ide tartozik még,Leo DiCaprio, John a kertészlegény,vagy a mostanában divatbajött Taylor Jackson is, aki barátainak csak Jákob.)
A Lobéliák anyanyelve általában magyar, szívesen tanulnak idegen nyelveket is .Szívesen beszélnek például németül..ha tudnak :)))
A Lobéliák különös ritka lények ezen a Föld nevű bolygón.Egyéb ismertető jelük, hogy imádnak csillogni villogni, ha mással nem hát szerényen önmagukkal. :) mosolygósak és vidámak.Nagyon szeretnek önmagukról beszélni :) :) nem lehet rájuk ezért haragudni.Mindent egybevetve, azt hiszem..Lobéliákból nincs sok.Szerintem itt az országban csak egyetlen egy szem van,de nem is kell több :)

és ha nem lenne elég világos mire ide értünk az olvasással,..ő egy komoly nő. :)

2011.Ismét egy új év.

2010 Decemberében új lakótársat kaptam, Judit személyében.Ő inkább Judit, mint Juci.., de a Juci szerintem kedvesebb megszólítás.Mások vagyunk, ő pörgős és nyüzsis.Én ezt most nem mondhatom el magamról.Sok hasonlóságot vélek felfedezni közte és E. között.A leglényegesebb, amiben talán egyszer én is megváltozom, hogy optimisták.Bár rám is ragadna valami:) Azt az elvet vallom, hogy emberek nem véletlenül kerülnek bele az életünkbe.Az enyémbe tuti nem.Namármost..mivel kb-ra kaptam egy másik mozgalmas embert ide magam mellé, talán ez sem véletlen.
Igazából rájöttem egy kerek év alatt, hogy nagyon mókás albérletben lakni, pláne ha ilyen vidám emberekkel hoz össze a sors.Mint egy kollégium.Tartunk mi amolyan csapatépítő tréningeket.Beszélgetünk, vihorászunk, takarítunk..megbeszéljük kinek milyen napja volt.Klassz. Csak ajánlani tudom.
Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy Juditunk egy pékségben dolgozik,és tonnaszám hozza haza a réteseket, és kifliket, és sütiket.Én sajna nem tudom hazahozni a bugyikat és melltartókat tonnaszámra.A kajás dolog azért sem elhanyagolható, mert mivel a fizetésemet csekély 20.000 fttal csökkentették ezért kajára nem nagyon kell költenem.
Eddig tabu téma volt az erkélyünk.Azért,mert egy különös személy(?) birtokolta az erkélyes szobát.Jobban láttuk, ha nem húzunk vele ujjat.Így aztán sosem jártunk ki.Se teregetni, se hullócsillagot nézni, se napozni, se dumálni.Azt sem tudom milyen állapotban van az erkélyünk.De..most minden megváltozik, mert üres lesz a harmadik szoba.És hétfőtől birtokba vesszük az erkélyt!

Á ból B-be.

Vagyok valahol.Eddig Á pontban voltam.Á személyiség.Változtak a dolgok, sok minden, és most eljutottam ide.Nem vagyok olyan mint voltam.Régen link voltam.Elmesélések alapján tudom, hogy nagy ívben tettem a sulira, és a tanárokra és az osztálytársaimra is.Egyszer még meg is akartak verni..meg mondták hogy utálnak.Nem nagyon érdekelt.Túl onnan túl zizi voltam, és megőrjítő, és sok(k) nem hiszem h sokan bírtak.Hát azért köszönöm a B-nek h kitartott:D
Van aki ezt el sem hiszi, hogy ilyen voltam.

Előjött azonban valamiféle másik oldalam is, amiről azt gondolom, nem hátrányomra.
Kipróbáltam azt, milyen ha hagyom hogy ez felszínre jöjjön, úgy hogy engedek neki. Ennek az lett
az eredménye, hogy egyedül ülök néha a suliban egy egész pad tömbben, de nem zavar.Én okoztam, és csak szemlélődöm.Voltam vagyok sokszor középpontban, de kipróbáltam milyen ha nem.Nem rossz dolog ez.Bemegyek leülök a helyemre, és csak nézelődöm figyelem a többieket.
Szóval nem rossz ez, ki kell próbálni ezt is.
Most biztos azt hiszitek, fennhordom az orrom.háháá Pedig nem. Vagyis lehet.Akkor igen.De én csak játszom. Hm, megtehetem.
Nem akarok barátokat szerezni erőltetve, csak mert épp egy közösségben vagyunk.Nem akarok,mert két év havi négy találkozás nem elég erre.Tudatosan nem szerzem őket.
Régen más volt, de meg is lett az eredménye.Hibáiból tanul az ember.

Az emlékek.Még jó hogy vannak.Örülök neki, bár nem mindig jók, de ezek segítenek megőrizni a hitem.Azt, hogy ki a jó és ki a rossz.

"So this is Christmas
And what have you done
Another year over
And a new one just begun
And so this is Christmas
I hope you have fun
The near and the dear one

The old and the young"

/John Lennon/

A karácsony egyre közelebb kúszik, és kúszik.Ilyenkor (én) átgondolom kinek mit miért ajándékozzak, ha egyáltalán ajándékozom.Szeretem telibe találni az embereket, nem csak úgy na most lekapok a polcról egy tusfürdő-dezodor-szappan előrecsomagolt batyut.Ha időm engedi, akkor inkább magam készítem el az ajándékot, de persze ehhez az is kell, hogy akinek szánom az értékelje.Éreztem már úgy, hogy jobban jártunk volna mindketten , ha inkább valami boltban vásárolt holmit adok.Nem vagyunk egyformák:)
Na de ha már karácsony, akkor adventi koszorú, meg egyéb díszek.Imádok ilyenekkel bíbelődni, nekem ez komoly kikapcsolódást jelent.Most is igyekeztem kitenni magamért, fel is töltöm majd a képeket, csak még tökéletesíteni kell a műveimet.
Karácsonykor kedvesebb vagyok az emberekkel, mert máskor -egyesek szerint nem szoktam.Persze ez azért nem igaz, de ilyenkor nekem is jókedvem van, miért ne legyen másnak is.Amúgy meg nem töröm magam, mert ha nincs jókedvem akkor nem akarok felvidítani másokat.Azt gondolom, hogy ha mi magunk nem vagyunk 100% -osok, akkor hogyan tudnánk a többieknek energiát adni, vagy jókedvet, vidámságot..persze lehet h másnak ez megy, mittomén:)
Ha karácsony van, akkor a legjobb barátnőmmel összeülünk, és kifundáljunk, hogy miféle sütit süssünk a fa alá.Mindig van valami ötlet.Mézeskalács fehér habdísszel, vagy apró kis teakekszek, vagy muffin:) A muffin a specialitásom, ezen kívül semmit nem tudok:))
Képeslap.Most szoktatom rá magam, hogy ezt is magam készítsem.Bár nincs sok ember akinek küldözgethetek, azért akinek igen annak inkább magam vágom ki ragasztom össze:)Eddigi elkészült három prototípus igen jól megállta a helyét.
Karácsonyfa.Régebben ragaszkodtam a legalább akkora fához mint én.Én voltam a mérce, és kisajtoltam otthon.Mert ez kell.Nem adtam alább.Most, inkább azt mondom legyen kisebb , végül is nem számít.De legalább a szuper díszeim ráférjenek.Ha már megcsináltam őket..
Kis fa is lehet aranyos,és szép.
Hó.Hát a hónak nem túlzottan örülök, és lehet most az ellenzék jól meg is dobálna pár keményre gyúrt hógolyóval de ez van.Nem kedvelem, amikor szétázik a nadrágom, vagy a só kimarja a topánom, a surranóm se egyéb lábbelim.Kifejezetten haragszom a hóra.Ha teszem azt, az Alpokban élnék valami oltári nagy faházban: kandallóval, fából kifaragott lépcsővel ami az emeletre vezet, óriás konyhával, óriási nappalival,sífelvonóval, sílécekkel..akkor bizonyára szeretném a havat. Élni tudni kell :D
Kikre gondolunk karácsonykor?Hát arra aki fontos vagy,akit szeretünk meg ilyenek.Ebből egyre kevesebb van.Most nem azt mondom, hogy rohamosan fogyatkoznak, de fogyatkoznak.Nem tudom miért van ez.Gondolok olyanokra is akik talán meg sem érdemlik de hát, ilyenek vagyunk mi emberek, főleg karácsonykor.